Kosztics László roma származású magyar szobrászművész 1958-ban a dél-baranyai Ilocskán született. A fafaragás szakmai fogásait nagyapjától leste el, aki pásztorként és favágóként saját maga faragta, díszítette pásztorbotját és az ostornyelet. Az általános iskola elvégzése után két évig Pécsett bútorasztalosnak tanult, de az előítélek és a kirekesztettség elől haza menekült. Tanulmányait később megpróbálta folytatni Komlón, de két év után ismét abbahagyta az iskolát. 1976-ban Budapestre költözött, ahol építkezéseken dolgozott, munka mellett kitanulta az épületszerkezet-lakatos szakmát. Családot végül mégis Villányban alapított. A nehéz fizikai munkavégzés miatt egészsége megromlott, 1989-ben leszázalékolták. Ekkor kezdett el ismét faragni. Még ebben az évben Pécsett megrendezésre került első kiállítása, amelyet több mint hetven budapesti és vidéki kiállítás követett. Alkotásaival külföldön is több alakalommal szerepelt (Franciaország, Németország, Olaszország). 1992-ben elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet. Anyagi okok miatt, és művészi fejlődése érdekében 1995-ben ismét Budapestre költözött. Kulturális szervezői munkájának segítése érdekében hozta létre a “Békésebb Világért Alapítvány”-t. Szobrai megtalálhatóak a Néprajzi Múzeum egyházi- és roma gyűjteményeiben, az Erdős Kamill Múzeumban Pécsett, a nagykanizsai Cigány Kisebbségi Önkormányzat által 1996-ban alapított Délnyugat-Dunántúli Cigány Közgyűjteményben.
Kosztics László kiemelkedő kulturális szervezői tevékenységgel is bír. Egyre szaporodó kiállításaira építve, annak folytatásaként a hazai nemzetiségeket bemutató népzenei, néptánc esteket szervezett és teszi azt mai is. Élete szorosan kötődik az alkotás mellett a magyarországi nemzetiségek kultúrájának megismertetése, az egymás elfogadása és tisztelete a nemzetiségi hagyományos kultúra értékei révén. A hagyományos kultúra értékeinek megőrzése kulcsfontosságú összetevője művészetének és életének egyaránt. Szobrai is a tradíciókat tükrözik: a jellemzően cigányok űzte mesterségek képviselőit idézik és örökítik meg, de a bibliai témák is erősen foglalkoztatják. A hagyományok megőrzése érdekében alakították meg Csókakőn az Egyetemes Kultúráért Egyesületet is. Fontos kiemelni, hogy romaként nem kizárólag saját nemzetiségét szolgálja, hanem egy multietnikus közegben születve, látva az együttélés békés formáit, célként tűzte ki, hogy kulturális szervezői és alkotói tevékenysége együttesen szolgálják a hazai nemzetiségek ügyét.
Az eltérő kulturális és szociális csoportokhoz fűződő szolidaritását és humanizmusát fejezi ki, hogy a látássérültek és mozgássérültek intézményeiben lakó gyermekek számára tapintható és körüljárható kiállításokat szervezett. Fontos mérföldkő és szakmai elismerés az életében, hogy a “Kenyérosztó Krisztus” szobra fogadta a látogatókat 1994-en Olaszországban “Collegnoban”, a Kossuth évforduló alkalmával a Magyar Kulturális Napok keretében rendezett “Arcaico e Moderno” kiállításon. Szent Lászlóról készített szobra Zágrábban a Magyar Kultúra Házában volt kiállítva. A szobrot a németek, horvátok, magyarok és cigányok által lakott Szentlászló község polgárainak ajándékozta. 50. kiállítását a Magyar Kultúra Házában rendezhette meg 1998-ban. Kosztics László számára a magyar és cigány identitás szervesen egybekapcsolódik, soha nem merült fel benne, hogy ez másként is lehetne. Erősen hisz abban, hogy a nemzetiségi kultúrák bemutatásával, a művészetek erejével eredményesen lehet küzdeni, az előítéletek csökkentéséért, a tolerancia szélesedéséért, a család, a szeretet, a munka tiszteletéért, és a hagyomány megbecsüléséért. Egész élete során emberként és művészként ezért küzdött, és teszi ezt ma is.
