Az elmúlt 30 évben az összes országgyűlési, helyhatósági és kisebbségi választást láttam belülről és kívülről egyaránt. Jól emlékszem a kampányokra, a különböző ígéretekre akár a jelöltek, akár a választók részéről, és jól emlékszem a kölcsönös árulásokra is. A politika, és persze a politikusoknak állt emberek, a cigányok kijelölt és önjelölt vezetői asszisztálásával szép lassan rávezették a cigányokat arra hogy ne legyen egy öntudatos, összetartó nép, mert egyrészt az nemzetbiztonsági kockázat, másrészt a roma vezetők képtelenek lennének kordában tartani és valóban vezetni egy sok százezres tömeget. Aztán a magyarázat az lett, a cigányság nem egy homogén közösség, sokféle ember, sokféle értékrend, és a cigányság is leképezi a teljes magyar társadalmat mindenféle szempontból.

Senki nem mondhatja, hogy nem volt próbálkozás az öntudatra ébredés segítésére, az összefogásra, mert voltak országosan ismert, jó képességű roma politikusok és jogvédők, valódi értelmiségi vezetők, akik jelöltekké váltak, voltak politikai pártok, mégsem volt elég. A választók cserben hagyták őket is, hátat fordítottak nekik. Dacból, irigységből, rosszindulatból, vagy megalkuvásból.

Egy valami azért mégsem változott: a cigányok egy jó része ma is azt várja, hogy mások kaparják ki nekik a gesztenyét. Mások harcoljanak meg a jogaikért, mások teremtsék meg számukra a jólétet, a biztonságot, azonnal segítségükre siessenek, ha jogsérelem éri őket, ha bármiben hiányt szenvednek, vagy ha bajba kerülnek. Sokak azt is elvárnák, hogyha szükséges, mások ontsák vérüket, vagy áldozzák életüket értük. Nem számít, hogy korábban bárki és bármennyit tett értük, nagyon gyorsan felejtenek, csak a pillanatnyi érdekük, az azonnali hasznuk számít. Ezért lehetett két évtizeddel ezelőtt is egy sörért és egy féldeciért szavazatot venni, és ezért elég sok helyen ma is egy szatyor krumpli, vagy 2 ezer forint. Senki nem mondja nekem azt, hogy olyan nagy az ínség, hogy bizony kénytelenek szó szerint alamizsnáért eladni életüket, jövőjüket. Mert a pár ezer forint, egy 5 kilós krumplis szatyor nem lehet elég négy évre, és semmit nem segít rajtuk. Ezzel csak azt érik el, azt erősítik, hogy bizony ennyit is ér az életük, nem kell komolyan venni őket. Ezért nem vonják be őket a politikai döntéshozatalba, a településüket érintő fejlesztési tervekbe, de ezért mernek felvonulni a cigányok ellen az újnácik akár alakzatban, akár pár fős járőrözéssel, ezért mernek gyűlöletkeltő szavakat, mondatokat hangoztatni az utcán, és már a parlamentben is.

Legutóbb 2019-ben az országot járva szinte mindenhol arról panaszkodtak a cigányok, hogy elnyomja őket a polgármester, a képviselők nem segítenek, közmunkát nem kapnak, ha ellentmondanak büntetik őket, aztán ezek az emberek szépen újra megszavazták az őket sanyargatókat. 2022-ben panaszkodtak a kormányra, az országgyűlési képviselőre, majd a faluban 80 százalékot kapott a Fidesz, vagy a fideszes jelölt. Az időközi választásokon ugyanez volt a forgatókönyv.

Most, ma újra panaszkodnak, hogy nekik nem jó, de ha holnap lenne a szavazás, akkor újra az elnyomókat, a sanyargatókat támogatnák. Sokak azt várják, menjenek a jogvédők, a cigány vezetők, a jó érzésű demokraták és szálljanak szembe a szélsőjobbos fekete ruhásokkal, ha kell verekedjenek értük, miközben ők nem mozdulnak önmagukért. Nem tesznek semmit, hogy megcáfolják a sztereotípiákat, hogy ne viselkedjenek sokszor primitív, visszataszító módon közterületeken, rendezvényeken.

Van hit, van akarat, és van zászló.

Jóra fel! Készülünk!