„Ez a lap nem hazudik” – megvilágosodtunk az alföldi kártyavető jósnál

2022 már nem a középkor, Magyarországon mégis több ezer jós működik. Férfiak is. Egyikük a soltvadkerti Sztojka „Kalapos” Zoltán. Elutaztunk hozzá, hogy megértsük, kik és milyen problémákkal járnak ma jóshoz, és ki az, akit már ő sem hajlandó fogadni. Ügyfélköre így is meglepő, miközben állítja, a helyi papnak nincs kifogása a tevékenysége ellen. Kálvinista szerzőnk riportja a katolikus rituálék és a jóslás határterületéről meg pszichedelikus élményekről.

„Ha jósolni megyünk, szépen kiöltözünk, mert a parasztnak ez fontos és azt mondja: jajj, de szép, tiszta cigány! – így könnyebb is jósolni, mint piszkosan és rongyosan, főleg akkor, ha ékszerek is vannak az emberen, mert ez bizonyos gazdagságot jelent, de legjobb, ha az ember úgy megy be a házba, mintha venne vagy eladna valamit.” (Erdős Kamill: Néhány magyarországi „oláh” cigány jellegzetesség. In: Erdős Kamill cigánytanulmányai, Békéscsaba 1989.)

Először azt hittem, rossz vonatra szálltam fel. A lőkösházi állomáson vártam volna hasonló fogadtatást. Széles karimájú fekete kalapot viselő bajszos férfi vár biciklijére támaszkodva. Mintha a nagykönyvben körülírt gábor-cigányt látnék – ők azok, akikre egyből figyelmes lesz az ember, ha átlépi a román határt. De ez nem Lőkösháza, hanem Soltvadkert. Bács-Kiskun kellős közepe. Nem meglepő hát, hogy Sztojka Zoltánnak „Kalapos” a ragadványneve. Viszont alighanem a kalap a legkevésbé szokatlan rajta. Ujjait vastagon borítják a pecsétgyűrűk, nyakában vagy fél kiló smukk csörög. Fekete-fehér kopogós cipője messziről visszhangzik a havas betonjárdán. Nincs róla reprezentatív felmérés, de az olajszőkítés, a tablettás borok és a körforgalomnál lévő Szent Korona Cukrászda mellett valószínűleg Kalapos Zoli is Vadkert nevezetessége. Még a rendőr is köszön neki. Hogy barátságból vagy elővigyázatosságból, nem tudni. Emberünk ugyanis jós. Az ország egyik legismertebbje.

Ahogy otthona felé tartunk, kiderül a kalap eredete is. Felmenői gábor, szőnyeges és lovári cigányok. Mindhárom nyelvjárást beszéli, de nem akkor, amikor magyar embert fogad. Újságírói terepmunkán ellenjavallt az előítélet, de nem nagyon vág mellbe, hogy a csendes mellékutca egyetlen, sokat futott fekete Mercit parkoltató portájához jöttünk. A lakályos házban élénk a dekoráció. Vaskályha ontja a meleget, Zoli felesége, Brigi már a konyhában tüsténkedik: húsleves és sült csirke a menü. De előtte munka. Hiszen azért jöttem Soldvadkertre, hogy megnézzem egy magyarországi jós átlagos munkanapját.

Folytatás: https://www.valaszonline.hu