Suki Béla (Szabadszállás, 1930. jan. 22. – Szeged, 1982. jan. 2.): filozófus, a filozófiai tudomány kandidátusa (1979).
1954-ben szerzett történelem szakos tanári diplomát a szegedi József Attila Tudományegy.-en. 1954-től 1956-ig a hódmezővásárhelyi Pártisk. tanára volt. 1957-ben diákotthoni nevelőtanárként működött, majd elbocsátása után segédmunkás volt. 1958 szept.-ében Kiskunfélegyházára került, ahol a Petőfi Sándor Gimn.-ban tanított történelmet 1962-ig, ekkor a szegedi Ságvári Endre Gimn. tanára lett. Itt dolgozott húsz éven át, haláláig. Első tanulmányai a hatvanas évek első felében jelentek meg, melyekben a francia egzisztencializmus filozófiai és irodalmi kérdéseivel foglalkozott. Érdeklődése később Kierkagaard, majd Heidegger filozófiája felé fordult. Élete vége felé a hegeli rendszert kutatta. Utolsó éveiben egy az egzisztencializmus történetével foglalkozó kutatócsoportot szervezett és vezetett Szegeden. – F. m. Sören Kierkegaard írásaiból (vál., bev., jegyzetekkel ellátta S. B., Bp., 1969); Martin Heidegger filozófiájának alapkérdései (Bp., 1976); Hegel filozófiai rendszerének alapkérdései (Bp., 1981). – Irod. Gerely András: S. B.: Martin Heidegger filozófiájának alapkérdései (Tiszatáj, 1977. 3. sz.); Kerékgyártó István: S. B.: Martin Heidegger filozófiájának alapkérdései (Valóság, 1977. 8. sz.); Simon Ferenc: Szükségünk van-e Hegelre? S. B.: Hegel filozófiai rendszerének alapkérdései (Világosság, 1982. 3. sz.); Halász Előd: S. B. (Tiszatáj, 1982. 2. sz.); Csejtei Dezső: S. B. (Filozófiai Figyelő, 1982. 1-2. sz.).
A filozófus, akinek 56 után kocsmai zenészként kellett pénzt keresnie
Az olyan nagy tudású személyiségek, mint amilyen Suki Béla is volt, igazából árnyékban maradnak, noha kisebb közösségükben óriási tisztelet övezi őket. „Legenda volt éltében-holtában” – írta róla egyik tanítványa, Ördögh Szilveszter.
Egy másik tanítványa, Vágvölgyi B. András filmen is megörökítette legkedvesebb gimnáziumi tanárának alakját, utalva 56-os múltjára a 2010-es Kolorádó Kidben – egy foglár heveny gumibotozás közben ordít: „Kanalat nyeltél, rohadt cigány, úgy megetetlek kenyérrel, hogy beszarsz.”
Egy másik jelenetben, a börtönből való szabadulásakor, amikor a börtönőr visszaadja Sukinak a hegedűjét és Martin Heidegger A lét és az idő című német kötetét, azt mondja:
„A bazsevát azt értem, de azt nem, hogy maga külnyelveken olvas.”
Első tanulmányai a hatvanas évek első felében jelentek meg. Előbb a francia egzisztencializmus filozófiai és irodalmi kérdései, majd Kierkegaard és Heidegger filozófiája érdekelték. Később a hegeli rendszert kutatta. Utolsó éveiben az egzisztencializmus történetével foglalkozó kutatócsoportot
NEM AKART DIÁKOKRA LŐNI
Suki több könyvet is jegyzett rövid élete során (1930–1982), szakmai pályáját mégis megtörte morális kiállása a diktatúra idején. Alakját megörökítették tanítványai, és halála után 38 évvel, 2020-ban emléktáblát is állítottak neki Szegeden a Tiszavirág étteremben.
Suki Béla cigányprímás, filozófiatörténész, a filozófiai tudományok kandidátusa, tudós gimnáziumi tanár volt. Szabadszálláson született muzsikus családban. Édesapja a környék neves prímása volt, ő is annak készült a hagyományt követve, de végül többre vágyott. A Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (NÉKOSZ) adott esélyt neki is az értelmiségivé válásra – ahogy Lakatos Menyhértnek is –, majd a József Attila Tudományegyetemen 1954-ben megszerezte a történelemtanári diplomát.
Egy ideig pártiskolai tanár volt, az 1956-os forradalomban betöltött szerepe miatt azonban kettétört a karrierje. Csejtei Dezső filozófiatörténész egyetemi tanár, Suki egykori tanítványa egy interjúban mesélte el a történteket:
„A forradalom idején ugyanis a párt részéről fegyvert adtak a kezébe, hogy rendre utasítsa a tüntető szegedi fiatalokat. Ő azonban nem volt hajlandó eljátszani ezt a kétes szerepet. Később emiatt azzal vádolták, hogy visszautasította az »ellenforradalom« leverésére irányuló erőfeszítéseket.”
Az is rossz fényt vetett rá, hogy 1956 végén nem akart belépni az MSZMP-be. 1957-ben letartóztatták, egy hónapig a Csillag börtönben tartották fogva. Talán hosszabb ideig is benn maradt volna, ha a börtönben egy lépcsőfordulóban nem találkozik egy rendőrtiszttel, aki korábban ivócimborája volt a Tiszavirágban, és csodálkozva kérdezte tőle: „Te mit keresel itt? Ide fasisztákat kell behozni, nem olyanokat, mint amilyen te vagy!” Suki neki köszönhette, hogy egy hónap után kiszabadult. Mások azt mondták, a lázadó egyetemisták előtt elmuzsikálta a Himnuszt, emiatt csukták le.
Egy hónapig volt ténylegesen börtönben, ám mégis életfogytiglani büntetést kapott: nem taníthatott egyetemen.
VÁLLALTA A MELLŐZÖTTSÉGET
Csejtei professzor az emléktábla-avatáson így emlékezett meg róla: „Morális döntés volt részéről, hogy nem egyezkedett az 1957-ben hatalomra került politikai garnitúrával, amivel vállalta az életre szóló mellőzöttségét is.”
A tanítástól is eltiltották egy ideig, a szabadulása után cigányprímásként kereste a kenyerét faluról falura, kocsmáról kocsmára járva. Aztán előbb Kiskunfélegyházán, majd 1962-től Szegeden a Ságvári Gimnáziumban tanított történelmet egészen a hirtelen bekövetkezett haláláig.
Nem kötött különalkut, annyi sok más értelmiségivel ellentétben.
Érdemes volna róla is portréfilmet készíteni, az 56-os romákról szóló sorozat kiegészülhetne az ő történetével.
https://jozsefvarosujsag.hu