Sárközi Ferenc
Sárközi Ferenc
Gárdony, 1820. – Losonc, 1897. március 28.
A gárdonyi születésű zenész a 47. honvédzászlóalj katonájaként vett részt a harcokban: Budavár bevételénél, a komáromi, debreceni és sarkadi csatákban is. Sárközi saját cigánybandájával zenélt, költségeit a Szózat dallamszerzője, Egressy Béni finanszírozta – az ő zenekara volt az első, amely a honvédség kötelékébe lépett. Kossuth Lajos az összes, „szabadságharcos cigányzenész” főkarmesterévé tette, és hadnagyi ranggal ismerte el érdemeit – a vérzivataros napokban elterjedt legenda pedig ma is tartja magát, hogy Egressy Béni Sárközy zenekarától hallotta először a Kossuth Lajos azt üzente-kezdetű nótát (Szabóné Kármán Judit Juhász Katalinra hivatkozva azt írja, hogy a Kossuth-nóta szerzőségével kapcsolatban még ma is folynak viták).
Sárközit a 1849 augusztusában Világosnál elfogták, és az aradi börtönbe akarták zárni, de Forgách Sándor gróf császári kormánybiztos közbenjárására szabadon engedték. Ennek köszönhetően tartalmas életet élhetett 1897-ben bekövetkezett haláláig: nevéhez fűződik az Elfogyott a nóta című csárdás, fellépett a Nemzeti Színházban, Doppler Ferenc: Ilka és a huszártoborzó című operájának írt zenei kíséretet, de rengeteg külföldi felkérést is kapott. Zenélt Hannoverben, az 1867-es párizsi világkiállításon, 1875-ben pedig fél évet töltött Edward walesi herceg udvarában.