Lángokban állt a cigánytelep, több száz ember vált hajléktalanná– közölte az Agerpres hírügynökség

Húsz ház égett részben vagy teljesen le a Csíkszereda városhoz tartozó Csíksomlyó nyomornegyedében csütörtök este kiütött tűzben

A tűzoltóság nem adott hírt arról, hogy emberéletet is követelt a heves tűz, azonban a felgyúlt épületekből kimenekült mintegy 230 ember fedél nélkül maradt. Számukra az Erőss Zsolt-sportcsarnokban biztosítottak éjszakára szállást.

A többnyire romák által lakott nyomornegyedben a késő esti órákban csaptak fel a lángok.

A hivatásos és az önkéntes tűzoltók nagy erőkkel vonultak a helyszínre, de így is több órán át kellett küzdeniük a lángokkal. Az egymáshoz közel épített fa viskók között ugyanis gyorsan terjedt a tűz.

 

Korodi Attila polgármester és Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke is felhívással fordult a lakossághoz, és segítséget kért a bajba jutottak számára. Csíkszeredában péntek délelőttre összehívták a megye katasztrófavédelmi bizottságát. A hatósági vizsgálat még nem ért véget, így nincsenek hivatalos információk arról, mi okozhatta a tüzet.

Sírva menekülő anyák és gyerekek, óbégató és elkeseredett férfiak, lángokba borult putrik és gazdasági épületek, apokaliptikus, leírhatatlan látvány – ilyen volt a csíksomlyói cigánytelepen szétterjedő tűz következménye, ami több száz embert tett hajléktalanná. A szörnyűségek ellensúlyozásaként ugyanakkor a bajbajutottakon való segítés új dimenziója nyílt meg a csütörtök esti tűzvész után Csíkszeredában.

„Nem hiszem el, hogy Csíkban csak két tűzoltókocsi van! Hol vannak, métt nem jönnek?” – kiabálta folyamatosan, rendkívül ingerült állapotban egy férfi, miközben a háta mögött lángokban álltak a csíksomlyói cigánytelep épületei. Az este kilenc óra tájban felcsapott tűz miatt az egyik csíkszeredai utcán elszabadult lovakkal mentünk szembe, miközben a helyszínre siettünk, ahol a lángok már teljesen elborították a telep egy részét.

A kezdeti sokkból éppen csak felocsúdó romák ekkor kezdték menteni azt, ami menthető, miközben a tűzoltók már a lángok megfékezésén dolgoztak, ami eléggé szélmalomharcnak tűnt a helyszínen összesereglettek szemszögéből.

A szomszédos házak lakói és a hatóságok szeme láttára aztán egyszer csak több százan indultak el a telep, a tűz által még nem érintett házaiból: síró, ordító, jajveszékelő anyák és gyermekeik – mindenki azzal, ami a keze ügyébe került, és amit menteni tudott – futva igyekeztek a biztonságos távolságba, a szűk utca végébe, ahonnan aztán egyesek visszafordulva a családtagjaikért, vagy éppen még több menthető holmiért igyekeztek vissza.

Nem egy gyerek mezítláb, hiányos öltözékben, vagy épp pokrócba, nagykabátba csavarva, anyja vagy testvére kezét fogva menekült, miközben a jajveszékelés, az óbégatás, helyenként pedig az átkozódás, szitkozódás egyfajta statikus zajjá alakult.

Sokan a lovak, disznók miatt aggódtak, volt, aki a lengyel rendszámos autót mentette, mások az ajtókon benézve ellenőrizték, hogy maradt-e még a házakban valaki, miközben a különleges rendfenntartó erők egyre kinnebb terelték őket, hogy ne akadályozzák a tűzoltók munkáját, és ne sérüljenek meg. A legtöbben, biztonságos távolságba menekülve, beletörődve nézték, hogyan emésztik fel a lángok az – immár egykori – otthonaik tetejét, volt, aki cigarettára gyújtott, más pedig videóhívásban magyarázta távoli családtagjának, hogy éppen porig ég a csíksomlyói cigánytelep.

A szurokkal, kátránnyal bevont tetőszerkezetek oltása eközben szélmalomharcként zajlott, volt, hogy a házakhoz közel levő tűzoltóautót is locsolni kellett, akkora volt a forróság – és annyira veszélyes volt a tűz. A több ezer literes tartállyal rendelkező tűzoltóautókból elfogyott a víz, tűzcsap hiányában nem volt ahonnan újratölteni, így az oltás után funkciójukat vesztett járművek hátratolattak a szűk utcában, hogy vízutánpótlásért induljanak.

Eközben a pálfalvi önkéntes tűzoltók egy bevetési járművel, szivattyúk segítségével a közeli Somlyó-patakból kezdték pumpálni a vizet, ahol időközben a cigánytelepi férfiak lemezekkel, káddal és minden kezük ügyébe kerülő nagyobb holmival egyfajta gátat alakítottak ki a patakon, hogy a vízutánpótlás biztosított legyen.

Az utca végére menekült nők és gyerekek tömegéhez ezt követően a férfiak is csatlakoztak, miután belátták, hogy a hatóságok már nem engedik vissza őket a tűz közelébe, és már semmit sem tehetnek a házaikért. Időközben a csíkszeredai polgármesteri hivatal helyszínre érkezett munkatársai is szervezkedni kezdtek, jelezvén, hogy a tűzkárosult családokat az Erőss Zsolt Arénába szállítják, ahol elszállásolják őket.

A családok először kissé vonakodva, a hatóságok és Bors Béla alpolgármester unszolására indultak el az egyik közeli utca végén várakozó kisbuszok felé, miután többször is elmagyarázták nekik, hogy a nők és a kisgyerekek éljenek a lehetőséggel. A várakozás közben az összesereglett szomszédoknak, sajtósoknak, a helyszínre kivonuló segíteni akaróknak a kilátástalan helyzetüket ecsetelték. Volt, akik egy szekérre kezdték pakolni az ingóságaikat, a gyerekek pedig hol sírva, hol türelmetlenkedve várták, hogy ne kelljen pokrócba burkolózva fagyoskodniuk az utca egyik szegletében, ami egyébként hatósági és más járművekkel volt tele.

Közben a szállítás is elindult, és egyre több károsultat sikerült az Erőss Zsolt Arénához szállítani. Ezzel párhuzamosan Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere által a Facebookon közzétett felhívása következtében egyre több csíkszeredai érkezett a sportcsarnokhoz, ruhát, élelmet, teát, matracokat és ágyneműket hozva a károsultaknak. A rendkívül gyorsan kibontakozó és konkrét cselekvésben megmutatkozó összefogásnak köszönhetően a tűzkárosult családok – becslés szerint több mint kétszázan, de valójában több százan – tagjainak végül lett, ahol álomra hajtsák a fejüket.

Ezek a magyarok jó emberek, az Isten áldja meg őket – mondta egy, az újabb matracokért induló tűzkárosult férfi,

miközben a sportcsarnokban emberek tömege hozta, rendezte az adományokat, és ahol az emeleten a nők és a gyerekek rendezték a fekvőhelyeket. Átmenetileg megoldódott tehát a tűzkárosultak ideiglenes szállásának biztosítása, azonban a hajléktalanná vált emberek helyzetének permanens megoldásához vezető út már a következő napok – sőt, akár hetek – kihívása lesz.

Forrás & Fotók: Pinti Attila (Ezt a cikket a Székelyhonról másolták: https://szekelyhon.ro/aktualis/langokban-allt-az-egesz-ciganytelep-tobb-szaz-ember-valt-foldonfutova)