Egy zseni emlékezete – a virtuóz Cziffra György élete

A XX. század egyik világszerte legismertebb magyar előadóművésze, a zongoravirtuóz Cziffra György 96 éve, 1921. november 5-én született Budapesten. Apja, idősebb Cziffra György cimbalmosként játszott a főváros népszerű kávéházaiban, de színházakban is, majd az I. világháború előtt a vállalkozó kedvű cigányzenész úgy döntött, hogy Párizsban próbál szerencsét. 1914-ben súlyos csapás érte a családját. A nagyszerű cimbalmost letartóztatták, mivel az ellenséges Osztrák-Magyar Monarchia alattvalója volt, és a világháború végéig fogságban tartották. Csak hazatérése után találkozhatott újra a hosszú éveken át embert próbáló szegénységben élő családjával.

Fia, a majdani páratlan zongoraművész Angyalföldön, az igencsak kétes hírnévnek örvendő Tripolisz városrészben nőtt fel. Nagyon hamar kiderült róla, hogy az átlagosnál jóval tehetségesebb. Bár a családjára nehéz idők jártak, a többiek mindent megtettek azért, hogy a kis Gyuri kibontakoztathassa a képességeit. Jolán nővére bérelt pianínóján tanulta ki a zongorázás alapjait.

A nyomorból a kiutat a Zeneakadémia jelentette. A neves intézménybe rendkívül nehéz volt bejutni. Dohnányi Ernő segítségével azonban Gyuri nyolc évesen már a leghíresebb hazai zeneszakértők kezei alatt tanulhatott. Mesterei közé sorolhatta Weiner Leót és Ferenczi Györgyöt. Társai és tanárai felismerték, hogy csodagyerekkel van dolguk. A koncerttermekben is remekül megállta a helyét, mert egyszerűen lenyűgözte a hallgatóságát azzal, ahogy Lisztet, Brahmsot, Chopint és Mozartot játszott. Tizenhárom éves korában már többször is rivaldafénybe állhatott, mégpedig nem csupán itthon, hanem külföldön is. Észak-Európában ugyanúgy imádta a közönség, mint Hollandiában és Belgiumban. Akadémiai tanulmányait anyagi okok miatt kénytelen volt félbeszakítani. Keményen dolgozott, miközben magánúton igyekezett továbbra is tanulni. A nyomorból érkező fiatalembert nem akarták befogadni azok, akik a ragyogó fényben éltek. A kifinomult művészvilág lenézte és elutasította, éppen ezért arra kényszerült, hogy bárokban és szórakozóhelyeken lépjen fel, mert csak így tudta eltartani családját. Magyarországra közben egyre inkább ráborult a világháború árnyéka.

Egy egyiptomi hölgyet, Soleilkát, a budapesti Arizona mulató táncosnőjét vette feleségül. Boldogságuk nem tarthatott sokáig. Gyermekük megszületését várták, amikor György megkapta a katonai behívóját. 1942-ben kivezényelték a keleti frontra. Bár életben maradt, szovjet hadifogságba került, de nem sikerült megtörniük, elszántan ragaszkodott a szabadsághoz. Többször is megszökött, ám a szovjetek újra elfogták. A második világháború már egy éve véget ért, mire hazatérhetett.

A háborút követő években újra komoly nehézségei támadtak. A szovjet befolyás alá került országban nem jutott hely bárzenészeknek még akkor sem, ha valaki annyira tehetséges, mint Cziffra György. Hiába volt sok barátja és tisztelője – például Puskás Ferenc – egyre inkább fojtogatták a Rákosi rendszer hétköznapjai. 1950-re betelt a pohár, felesége és kisfia társaságában útra kelt nyugatra. Az ÁVH járőrei elfogták, elítélték és munkatáborba zárták. Ugyanolyan kegyetlen évek következtek, mint a szovjet hadifogságban. Építkezéseken és kőfaragó műhelyekben dolgozott. Érzékeny művész kezét csúnyán megviselte a durva fizikai munka. 1953-ban szabadult a táborból.