„A magyar nyelv a hazám, ez az ország az otthonom”

Forrás: jozsefvaros.hu

173

Roma költőnő, kétgyermekes anya, világot járt stylist és újságíró, akinek a magyar nyelv és Magyarország a hazája. Azt mondja, egyik oldalnak sem szeretne a „díszcigánya” lenni. Külföldi és itteni életéről, távol élő rokonokról, gyermekei továbbtanulásáról, és a roma holokausztról is beszélgettünk.

Hogyan kerültél a Józsefvárosba, majd külföldre, és újra vissza?

Ide születtem… A nagypapámék szülei Jászárokszállásról kerültek fel, mert a holokauszt idején ott összegyűjtötték a romákat. Már bujkálva, itt élték túl a II. világháborút. Édesanyám is itt született már. A Práter utcában nőttem fel, és a játszótérről láttuk, hogy a száztagú cigányzenekar szinte összes tagja innen indul zenélni. Hatalmas élmény volt ez, egy összetartó közösségben élhettem, ami ma már kevésbé jellemző. A Losonci téri általános iskolába jártam, majd a Kalyi Jag roma nemzetiségi iskolába, ami akkor még egy kétszobás lakásban működött, és ott Choli Daróczi József író, költő, újságíró volt a tanárom. Tizenkilenc éves koromban a Roma Magazinban lettem gyakornok Joka Daróczi János keze alatt, és ott kitárult előttem a világ. Majd a Rádió C következett, melynek utolsó, egyedüli riportere voltam, s ami megszűnt, pedig kiváló szellemi műhelynek számított. Azután az életem nem haladt semerre. Közben a Magyar Gárda elkezdett vonulgatni, s a kétezres évtized utolsó éveiben történtek a romagyilkosságok is.

A nagybátyám már Kanadában élt, hozzá utaztam ki. A Kanadai Magyar TV-hez kerültem. De itt is utolért a stigmatizálás. A kint élő magyarok sérelmezték, hogy a magyar tévét egy cigány vezeti… Ám a tulajdonos zsidó volt – az operatőr pedig szintén cigány –, és azt válaszolta nekik, hogy ez egy spanyol lány és örüljenek, hogy megtanult magyarul.

Mindig kritika ér azért, hogy ki vagyok, pedig ez származás kérdése. Torontóban elvégeztem egy stylist tanfolyamot, majd elkerültem Floridába, ahol gyémántokat árultunk egy gazdag cigánykirálynak – hogy miért hívta így magát, nem tudom. De az egy jóval szabadabb világ, ahol senkit nem érdekel, honnan jössz, milyen a bőrszíned, az számít, amit csinálsz. Laktam Los Angeles-ben, majd Tampában, ahol nagy magyar közösség él, végül pedig New Yorkban, ahol megtapasztalhattam, milyen a nagyvilág. Megkaptam a zöldkártyát, ami azzal járt volna, hogy két évig folyamatosan kint kell élni, de ekkor tudtam meg, hogy a nagymamám súlyos beteg, és hazajöttem, hogy életében még láthassam. Azóta, kilenc éve, újra itt lakom.

Folytatás: https://jozsefvaros.hu

Annak érdekében, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk, a c-1.hu sütiket (cookie-kat) használ. Elfogadom További információk

Adatvédelem és sütik irányelve