A Magyar Kormány szerepvállalása a roma értelmiségiek támogatásában

309

A roma identitás megélésének és az értelmiségi szerepeknek döntő vonatkozása, hogy a romák akárhol is élnek mindig kisebbségi csoportot alkotnak, miután nem rendelkeznek önálló államisággal. A kisebbségi értelmiség elsődleges szerepe az azonosságképző normák létrehozása, s a kisebbségi kollektív érdekek megjelenítése a hatalmi szervekkel való kommunikációban.

Jóllehet a politikai közéletben részt vevő roma értelmiségiek társadalmi ismertsége és médiában való megjelenése már számottevő. Fontos kiemelnünk, hogy a mai magyar társadalomban jóval szélesebb körben találhatók olyan roma értelmiségiek, akik jelentős szerepet játszanak a cigányság társadalmi integrációjában.

A magyarországi cigány értelmiség összetételére vonatkozóan csak becsléseink lehetnek. Talán nem tévedünk, ha úgy véljük, a roma értelmiség nagy részét írók, költők, újságírók, képzett zenészek, képzőművészek alkotják. Igen magas a szociális munkás, szociológus, szociálpolitikus, pedagógus végzettségűek aránya is. Orvos, jogász, mérnök, vegyész, gyógyszerész, biológus, közgazdász végzettséggel rendelkezők még igen kevesen vannak.

Az utóbbi években nőtt a diplomás egészségügyi dolgozók és teológusok aránya. Két nagyobb értelmiségi csoport különíthető el aszerint, hogy a romák társadalmi integrációjában milyen módon vesznek részt. Az első csoportba azok sorolhatók, akik aktív közéleti tevékenységet fejtenek ki és/vagy tevékenységükkel közvetlenül a saját etnikai csoport felzárkózását szolgálják. A másik értelmiségi csoport fő jellegzetessége, hogy nem végeznek közéleti tevékenységet, de fontos szerepet töltenek be a romák pozitív társadalmi megítélésnek kialakításában. Ide roma művészek, alkotók, diplomás szakemberek sorolhatók, akik integrálódtak ugyan a többségi társdalomba, de roma identitással rendelkeznek. Közéleti tevékenységet nem folytatnak ugyan, de szakmai munkájuk elismerése nagyban segíti a sztereotípiák és előítéletek lebontását a többségi társadalom tagjaiban, így az pozitívan hat a romák társadalmi megítélésére.

Társadalomkutatók megállapították, hogy azok a roma értelmiségiek, akik kiemelkednek a cigányságból, „asszimilálódnak”, s integrált körülmények között gyakran megszűnnek cigánynak lenni. Ennek következménye, hogy mindig csak az marad cigány, aki szegény, kirekesztett, vagyis megfelel azoknak a sztereotípiáknak, amelyeket Magyarországon hozzájuk társítanak.

A Magyar Kormány 2011-ben elindított roma szakkollégiumi programjából kikerülő roma értelmiségi fiatalokra ma már egyáltalán nem érvényes ez a megállapítás.

A roma szakkollégiumok egyik legfontosabb célja az, hogy az értelmiségivé válás ne jelentse a roma identitástól való megválást, hanem egy új identitást hozzon létre: a roma értelmiségi identitást. Ennek az új értelmiségi generációnak újra kell fogalmaznia a roma értelmiségi szereplehetőségek korábbi elképzeléseit.
Az új roma értelmiségi szerepek legfontosabb összetevője, nemcsak annak felismerése, hogy romaként egymásra vannak ítélve, hanem annak is, hogy a többségi társadalom értelmiségi köreihez is meg kell találniuk a kapcsolódási pontokat. A szakkollégiumban sok ismeretet és tudást kapnak a roma fiatalok ahhoz, hogy ezt a közvetítő szerepet be tudják tölteni. Rajtuk múlik, hogy ezt sikerül-e megvalósítani.

Ezen célkitűzés elérését szolgálta a 2020. július 17-19. között Nyíregyházán megrendezésre került roma szakkollégiumokban végzett hallgatók találkozója. A 3 napos konferenciát a Roma Szakkollégiumok Egyesülete (RSZE) rendezte a Nemzeti Tehetség Program támogatásával. A rendezvény célja, egykori roma szakkollégiumi hallgatókból egy olyan új hálózat létrehozása, akik közösséget alkotva aktív szerepet vállalnak a társadalmi szemléletformálásban, a romák társadalmi felzárkózásában.

Szerző: (k) | Képek: Evangélikus nevelés

Annak érdekében, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk, a c-1.hu sütiket (cookie-kat) használ. Elfogadom További információk

Adatvédelem és sütik irányelve